Sokáig gondoltam, hogy vannak elveim, amelyek szerint élem az életem. És szabályok, amik bizonyos élethelyzetekben irányítják a vislekedésemet. De megszegtem még a saját magam által állított szabályokat is, és más ember kedvéért képes vagyok az elveim ellenére is cselekedni. Akkor most ebből mi következik? A szabályok és elvek csak azért vannak, hogy megszegjük őket?

@Violetta1003:
Szerintem nem. Egyrészt nyilván nem lehet csak szabályok/elvek mentén élni az életet, mert az merevséghez vezet. Tudni kell eltérni a saját szabályoktól, és tudni kell, hogy mikor lehet eltérni tőlük anélkül, hogy önmagadat adnád fel mások kedvéért..

A szabályok/elvek valódi jelentősége az, hogy egyfajta tartást, gerincet, irányt adnak......

@akinincs: Az viszont nem lehet, hogy ugyanaz az értékrended húsz évesen, mint közel a negyvenhez. Én leginkább ezért szegem meg a saját szabályaim. Mármint, mert nem az vagyok, aki voltam húsz éve, nem élhetek úgy ahogy akkor gondoltam helyesnek, sőt nem élhetek úgy sem, ahogy két évvel ezelőtt helyesnek gondoltam. A világ körülöttünk nagyon sokmindenben befolyásolja az egyéni viselkedésünket is, még akkor is , ha erős egyéniségnek tartjuk magunkat, vagy tűnűnk annak a világ szemében. Nem tudom, hogy az elvek adnak e tartást. Lehet. Rólam sokan azt mondják, akik akár csak felületesen is ismernek, sugárzik belőlem, hogy van tartásom, hogy értékes ember vagyok. Mégis sokszor érzem azt, hogy mindenki álarcok mögé bújik, vagy keresi önmagát, de nem akar magával sem őszinte lenni. Mik az elvek? Mik a szabályok? Kik, mik vagyunk mi magunk? azt gondolom a leginkább a kapcsolataink hatására építünk, rombolunk, határozunk meg, vagy mondunk ellent elveknek, a sajátjaink is akár.

@Violetta1003:
Valóban a kapcsolatainkban, és az anyagi érdekeink mentén vagyunk a leginkább megalkuvóak.........ugyanakkor azt látom, hogy egy rossz gyakorlat nem most, nem a közeljövőben, hanem éppen hosszútávon bosszulja meg magát.

Egy ember, aki nem tiszteli, nem tisztelheti magát, nem képes arra sem, hogy mások tiszteletét kivívja. A gyermekeiét is el fogja veszíteni. Márpedig ez tragédia.

Igen, a korral együtt is változnak az elveink, sőt, a céljaink is. De ez nem von le semmit sem az értékükből, mert mindenkor aktuális marad a kérdés: képes vagyok úgy cselekedni, hogy azt én is helyesnek érezzem, vagy gyávaságból, gyengeségből, érdekből folyton feladom magamat?

Nem az számít, hogy amit ma helyesnek vélek, azt holnap is helyesnek tartom-e majd, hanem az, és csakis az, hogy ma be tudom-e tartani!