A kereskedelemben eltöltött éveim egyik markáns lenyomata az anya-lánya páros démoni jellege. Az anya az idősödő démon, aki szövetségben áll a lányával, és felkészíti az életre. Az anyában van valamiféle uralkodói attitűd, mintha a lányával való közös cselekvésben megmutatkozna belőle valami a matriarchából, a lány pedig mintha az anyai szellemiség nyúlványaként létezne csak. Viszi tovább magában az anyját, még akkor is, ha éppen szembeszegül vele. A kettejük közötti konfliktus egyébként is látszólagos. Ugyanis a lány nem az anya szellemisége ellen lázad, nem valami alapvetően mást képvisel, hanem a szuverén akarathoz való jogért küzd. Két női démon, akik a férfi ellen vannak szövetségben. 

Itt az olvasó fel is horkanhatna, hiszen a nők többsége soha nem vállalná, hogy a férfi ellen van, és ezt nehéz is lenne elsőre levenni róluk. Valami ellen lenni azonban nem jelent mindig egyértelmű és nyílt szándékot. 

A valódi ellentét és ellenségesség nem a dolgok, hanem a szellemiségek között feszülnek. Lehet úgy a férfi az ellenség, hogy a nő együtt él vele, és szereti, de közben szeretetével gyomlálja, formálja. A formálás nem abban a jegyben történik, hogy a férfi jobb, nemesebb, kiválóbb legyen, hanem hogy lakájosabb. Mintha csak arról lenne szó, hogyan rendezzünk be egy lakást.