Minden kapcsolatban van olyan esemény, amely megöli az összetartozás lelkét. A lényeg odavan. A kapcsolatot onnan már csak a közös múlt tartja egyben; a reflex, a megszokás, a tehetetlenségi energia. Bátorság kell ahhoz, hogy a kellő pillanatban, felismerve, hogy valami fontos meghalt, rögtön megtegyük a szükséges lépést, és lezárjuk a kapcsolatot. Azt hiszem, a távozásnak is van megfelelő és szükséges ideje, amit elmulasztva már foglyává válunk a helyzetnek, és odaláncoljuk magunkat egy halott élethez, egy idegenné váló emberhez. Ekkor tapasztalhatjuk meg a halál utáni életet - ami már nem élet.