Egy művészeti portálon böngészve látom, amint több tucat képen feszít ugyanaz a lány, hol mezítelenül, hol különféle szexis ruhákban. A fotók amatőr képek, szemmel láthatóan a képek főszereplője készítette - magáról. Ő Judy. Judy egy huszonkét éves amerikai lány. Magamutogató. Talán szeretné, ha felfedeznék, vagy csak elég a számára, ha csodálják, és pozitív megjegyzéseket tesznek a képeire.

Nem is az fog meg a képekben, hogy egy csinos lány pózol rajtuk, hanem mindaz, ami a fotókból árad. Mellbevágóan érezhető a lány vágya, szándéka, hogy bámulják. Közben az amatőr fotók esetlegessége, a retusálatlan képek őszintesége fűszerezi az egészet. Ugyanakkor szinte különös és érthetetlen, hogy mindez egy művészeti portálon történik, holott érezhetően sem a művészet, sem az önkifejezés nem célja Judynak.

A fotók naturálisak, nincs bennük mesterkéltség sem, sőt, még igazán pózolás sem történik, főleg nem szexuális jellegű. A képek általában fantáziátlanul egysíkúak. Egy fiatal lány, aki vélhetően szépnek találja a saját testét, egyszerűen dokumentálja önmagát. Mert a magamutogatás szándékán túl érezhető a nyugodt elégedettség önmagával.

Judy nem egyedi eset, és még csak azt sem mondanám, hogy minden esetben csinos lány lép erre az ösvényre. Viszont az összes ilyen kép fájóan magányos. Nincs fotós, nincs partner, de még csak házi kedvenc sem gazdagítja a repertoárt. Szomorúságot érzek, mielőtt továbbkattintok.

 (a kép csak illusztráció)