Családban élve tapasztaltam meg azt a különbséget, amely mások kiabálása, és az én kiabálásom között feszül. 

Mások kiabálását egymással, mások egymás közötti konfliktusát nézni olykor kínos is, hiszen kívülállóként nem éljük meg azt a feszültséget, azt a folyamatot, amely a kiabáláshoz vezet, ezért a kiabálást durvának, helytelennek érezzük. Viszont amikor mi kiabálunk, még ha be is vallanánk, hogy nem kellett volna annyira, az előzmények ismeretében mégis jogosnak érezhetjük szeretteink büntetését, rendre utasítását.

Minden kívülről jövő ítélkezésnek megvan ez a torz perspektívája. Igazságot nem tehet, nem is tud tenni, csak a felszín alapján dönt. A legkönnyebb pedig azt megítélni, aki hangos, agresszív. Pedig lehet, hogy ő az áldozat.