Az emberek többsége önkéntelenül és lelkesen azonosul szerepekkel. "Tanár", "művész", "mester", "politikus"..........

Valaki minél inkább szerepnek fogja fel, annál inkább rájátszik, élvezi, kiteljesedik benne. Különféle rituálékat, reflexeket fejleszt ki. Önmaga előtt is tetszeleg, ha képes egyedi, frappáns megoldásokat rögtönözni. Szüksége van a közönségre. Már nem csak a tudás, az alkotás vonzza, hanem maga a szerepjátszás is. Az egyik bohém, a másik apokaliptikus próféta. Megannyi szerep, megannyi végzetes azonosulás. A mezítelen lélek összenő a ruhájával, az álarcával, és összetéveszti magát..........

Tovább kell menni, le kell vetni minden szerepet. Még azt is, amelyet kívülről adnak rá..........