A közelemben levő játszótér jóvoltából naponta szemlélhetem a 10-13 éves gyerekeket, amint iskola után összeverődve dohányoznak, dobálnak el minden szemetet a zsebkendőtől az üdítős flakonig bezárólag, miközben kültelki bűnözők stílusát másolják öltözködésben, viselkedésben. Látom, amint a kislányok, akik nem kislányok, durvaságba versenyeznek a fiúkkal, és látványosan kiköpnek a földre.

Mindezen lehetne háborogni, hogy tönkreteszik magukat, a korai dohányzással a tüdejüket, de engem ez nem érdekel. Számomra a cselekvés mindig szimbolizál is egyúttal valamit. Tehát amikor dohányzik valaki, akkor nem pusztán dohányzik, de egy értékrendet is képvisel. Dohányozni persze sokféleképpen lehet (ezt most nem fogom kibontani), és még egyszer mondom, hogy nem érdekel az egészségügyi vonzata (nem dohányzom, és sosem). Viszont amikor azt látom, hogy a 12 éves lány rágyújt, és olyan módon, mint egy rakodómunkás, akkor azt látom, hogy választott, hogy lemásolt valamit, mert azt hiszi, hogy ezáltal ő is értékes lesz, hogy tartozni fog valahová. Lemásolja, mert a többiek is ezt csináljak, azok, akiknek a társaságát keresi, akik előtt jó fej szeretne lenni. Számára ez érték, értékes cselekvés, amivel megvalósíthatja és kifejezheti önmagát. Rítus, a társakkal való összetartozás és közösség rítusa. 

A dohányzás, a kislány és a kisfiú dohányzása így lesz jelképiségében több és rosszabb, mint egy káros szokás. Így lesz mélyebben meghatározó az életük, a sorsuk szempontjából a mostani értékválasztásuk, vagy inkább együtt sodródásuk a többiekkel. A felnőttek rájuk akarnak szólni, el akarják őket tiltani, mert féltik a tüdejüket, miközben itt sokkal mélyebb a probléma. Talán ekkor már rég eldőlt minden..........